Kortársunk az agrárpolitika

Idézet a könyvből:

Mit hozott a politikai rendszerváltás?

A kilencvenes évek, a magyar szövetkezeti, általában a nagyüzemi mezőgazdaság letámadása, az újbóli tulajdonosváltás nem hozott innovációt az agrártermelésben. Ellenkezőleg. Az üzemformák szabad választása a különféle gazdálkodási rendszerek kényszerű alkalmazásával párosult. Az agrár- produkció visszaesése háborús méreteket öltött. Jellegzetesen mutatja ezt egy olyan ágazat, amelynek alakulása nem kötődik közvetlenül az időjárási ingadozáshoz. Tény, hogy a világháborús frontok végighaladása után több szarvasmarha maradt az országban, mint amennyit a politikai rendszerváltás hagyott. (1945-ben 1 milliót meghaladta, 1994-ben azt nem érte el a közben csaknem 2 millióra növekedett állomány.) A visszaesés nem volt elkerülhetetlen, ám a gyakorlatban még ösztönözték is. (11)
A gazdasági jogalkotás, a tulajdonváltás, nem valamiért munkált — például a modern gazdálkodás kereteinek létrehozásáért, parcellaminimum, örökösödési rend, Új földbirtok-politika meghatározásért — hanem valami ellen irányult, ez esetben a szocialista rendszerű nagyüzemek ellen. A legjobb szakembereket elhallgattatták, bűntudatossá gyalázták. Szemükre vetették — nem akárhol, a parlamentben —‚ hogy nem követték a fejlett nyugati országok példáját, túlzott volt bennük az intenzitásra való törekvés, nagy volt a kémiai szerek használata(!) stb. Az kevésbé zavarta a „szakértő” kritikusokat, hogy hazai mezőgazdaságunk a leggazdagabb éveiben is alatta maradt az említett országok felhasználási mutatóinak, viszont hozamaival, technikai hatékonyságával esetenként elérte, vagy meghaladta azok színvonalát.
Tanulmányok sora, fórumok sokasága szólt a veszélyekről, az agrárerózió megállításának módozatairól, de a szakvélemények — a „régi rendszer szak- embereitől” — süket fülekre találtak. A politikai erők pedig hallgattak, vagy halkan szóltak, amikor teljes hangerővel kellett volna. Az oly fontos tulajdoni változás így évekig nem járt előrelépéssel az agrotechnikai-technológiai területeken, tehát a hozamukban és az árutermelés minőségében sem. A nyolcvanas évek második felében megtört agrárinnováció pedig folytatásra várt és vár.