A munkaerő gazdaságtana

A szakemberképzésnek is lépést kell tartania az agribizniszben lévő változások folyamataival. Ennek érdekében a termelést megalapozó ismeretek mellett jelentősen megnövekedett a gazdálkodás oktatásának - közöttük az agribizniszben is egyre nagyobb szereppel bíró, a termelés humán feltételeit biztosító emberi erőforrások racionális felhasználásának. A könyv megírásával a szerzők célja az volt, hogy ez utóbbiakról ismereteket nyújtsanak az agrár- felsőoktatás hallgatóinak és az agrárium gyakorló szakembereinek.

A munkaerőpiac


A munkaerőpiac a korszerű piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen szerves alkotóeleme. Általános definícióként úgy fogalmazhatunk, hogy a munkaerőpiac a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyok összessége. Ezen belül két fontos kategóriát különböztethetünk meg, a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat fogalmát. Munkaerő-keresleten általában azt értjük, hogy a gazdaság közvetlen szereplői egy meghatározott időszakban milyen létszámú és összetételű munkaerőt kívánnak foglalkoztatni. A munkaerő-keresletet, azaz a piac vevői oldalát a munkáltatók képviselik (jelenítik meg). A munkaerő-kínálatot, Vagyis a piac eladói oldalát azok a munkavállalók jelentik, akik bizonyos határidőn belül szeretnének elhelyezkedni.
A munkaerő-kereslet makrogazdasági szinten mind mennyiségileg, mind minőségileg nehezen meghatározható. Mennyiségileg az okozza a legkülönbözőbb gondokat, hogy a munkáltatók igényeit adott időszakra vonatkozóan nehéz megbízható módon felmérni és összesíteni. A munkaerő-kereslet azonosnak tekinthető az egyes időszakokban érvényes, anyagilag is megalapozott — fizetőképes — munkaadói létszámfelvételi szándékokkal.
A munkaerő-kereslet minőségét makrogazdasági szinten még ennél is jóval nehezebb pontosan meghatározni. Arra vonatkozóan, hogy a különböző munkáltatók milyen szakmai végzettséggel rendelkező, milyen nemű és életkorú munkavállalókat keresnek, csak nagyon hozzávetőleges információk állnak rendelkezésre.
Ha a munkaerő-keresletet az egyes konkrét esetekben a munkáltatóknál, azaz mikrogazdasági szinten kíséreljük meg értelmezni, már egészen más a helyzet. Az a gazdasági vezető vagy tulajdonos, aki alkalmazottat kíván felvenni, viszonylag pontosan és jól meg tudja határozni, hogy mekkora létszámú és milyen képzettségű munkaerőre van szüksége, azokat milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni és mennyi bért hajlandó fizetni a munkájukért. A munkaerő-kereslet fogalma tehát a Piac egyik főszereplője, a vevő részéről minden esetben mennyiségileg és minőségileg is jól behatárolt.
A munkaerőpiacon megjelenő munkaerő-kínálat mennyiségét és minőségét makrogazdasági szinten ugyancsak nehéz mérni. Az emberek egy részénél Ugyanis hiányzik a munkavállalás közvetlen gazdasági kényszere. A munkavállalás szándéka sem ölt minden esetben nyilvánvaló megjelenési formát. Miután egy-egy munkavállaló általában többféle munkát is képes ellátni, a munkaerő-kínálat minőségi összetételét is nehéz pontosan meghatározni.
A munkaerő-kínálat azonban nemcsak makrogazdasági szinten, hanem a munkavállaló nézőpontjából is meglehetősen képlékeny fogalom. Az ugyanis, hogy a munkavállaló mit szeretne csinálni, és végül is milyen munkakört vállal, csak a munkaerő-piaci alku megkötése pillanatában dől el.