Kutyatenyésztés Genetikai alapok és szaporodásbiológia

A  kutya együttélése az emberrel és alkalmazkodása az emberi társadalmakhoz több, mint tizenötezer éves folyamat. A sok ezer éves szocializálódás és az ember céltudatos nevelő és kiválogató tevékenysége a kutya értelmi képességeit is megváltoztatta. Emellett, a farkas őséhez képest, a kutya számos olyan új tulajdonságot és képességet is felvett, amelyek az ember tudatos, mutációkat megőrző tevékenységének köszönhetőek. Így vált a kutya az ember önzetlen és hathatós segítőtársává, a szó szoros értelmében igaz barátjává. A kapcsolat szorosságára jellemző, hogy a kutya különleges képességei csak az ember környezetében bontakoznak ki teljességükben. A kutya ragaszkodik az ember közelségéhez, nem szívesen tér vissza a szabad természetbe. Ha elkóborol is, igyekszik az emberek közelében maradni. A kutya, pszichológiai tekintetben is, az ember fontos társállata, de hatékony „haszonállata” is, hiszen a sportos életvitelben, a vadászatban, a látássérültek segítésében, a katasztrófamentésben, a bűnüldözésben, a vagyonvédelemben és még sok más területen az ember nélkülözhetetlen segítőtársa. Ebben egyedülálló lény az embert körülvevő emlős állatfajok között. A kutya tudatos tenyésztésének egyik legfontosabb feladata, hogy egészséges és genetikai terheltségektől mentes egyedeket tenyésszen. Jelen kiadvány ehhez nyújt segítséget és foglalkozik a kutyatenyésztés genetikai alapjaival, a tenyésztés módszereivel és a tenyésztés élettani feltételével, a szaporodásbiológiával, továbbá összegezi azokat az örökletes hátterű megbetegedéseket és rendellenességeket is, amelyek a kutyánál előfordulhatnak.